állapot: kipihent
zene: Dick Dale:Pulp Fiction
idézet: Csak egy valami biztos, egy végleges talán...
Nos, igen, hazaestem gólyatáborból. Most lehet gyűlölni. De komolyan! Aki nem útál a gólyák közül, az hülye, vagy hazudik. Üvöltöztem, lebasztam mindenkit, hajtottam őket, meg minden. Csupa negatívum, de majd talán egyszer mindenki belátja, hogy nekem az volt a dolgom, hogy hajtsam őket. Összeségében egy jó tábort láthattunk, kellemes zenével, meg minden ilyen kellemességgel. Köszönöm a 9.e osztálynak a tevékeny részvételt, és a sok sok kellemes pillanatot, és a szülőknek a sok sok esztétikai gyönyört.
Persze, a szerelem sosem akkor jön, ha kéne neki. Elhagytam Hugó tollát. És Maszi a megmondója, hogy mennyire ideges voltam hirtelen. Nagyon moderálnom kellett magam, hogy ne a gólyákon töltsem ki a dühömet. És hiányzott is. De nagyon! Majdnem sikerült egy combosabb zokogást rittyentenem ott lenn, az Isten háta mögötti Pusztamaróton.
Csepp a tengerben. Köbö most ennyi vagyok. Nem haladok semmit a tanulással sem. Kéne még három tankönyv is. De nem gáz, majd csak meglesznek. A jelentkezési lap végre megvan, az a legfontosabb. Szóval 5-ig tudok jelentkezni. És akkor már csak a felsőfokú nyelvvizsga marad, és az angol részemről lezárva. Aztán marad a tanévi hajtás. Muszáj lesz rendszereznem ezt a tanévet. Tavaly nagyon szétfolytam. Idégn nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust.
Szépen sikerült lefogynom. Ez persze nem vonza automatice maga után, hogy jó pasi lettem, de azért valamit elértem... Beleférek a régi L-es pólóimba. Meg mondjuk nem izzadok meg annyira. De azért a fő céltól még messze állok. Egyszer csak jó pasi lesz belőlem. De az a fontos, hogy van, aki így is szeret. És ez annyira jól esik. Minden este ezt hallai... Oda vagyok? Oda.
Szétesett a töri füzetem is. Kéne már új, de a régi egyszerűen úgy a szívemhez nőtt már...
Ma találkozom megint Esztivel. És ez most megduplázta a boldogsághormonjaim koncentrációját. Meg ott lesz Merci, meg Edina, meg Zsolt, meg Bence, meg az új osztálytársunk, Dia. És ugye, hogy jó lesz? Az hát. Szóval, itthonról a 17:38-as 182A-ssal megyek el. Utoljára. Merthogy a 182A-s megszűnik mint szám, helyette más lesz. De azért jó lesz azzal bemenni. Furcsa, én még emlékszem, amikor először lehetett azzal a busszal utazni. Kellemes dolog volt. Valamikor még bőven általánosba jártam.
Idén elég sok dolog szűnik meg. Határőrség, 182A-s busz, 82A-s busz, Alacska-busz, 182-es busz(a piros), a 82-es busz, a Leövey legendás 12.A osztálya, Eszti és Attila párkapcsolata... és még ki tudja mennyi minden... De innen a legfájóbb a Határőrség...
Szóval. Hamarosan vége ennek a nyárnak is. Ismét öregedtünk egy nyarat. És lassan kezdődik a mókuskerék, az iskola. De addig még van egy hétvége, muszáj kiélni az utolsó cseppjéig a nyarat. Amíg süt a nap, amíg szól a reggae, a ska, amíg van élet éjszaka, amíg nincs hideg, amíg nincs hajtás. Vissza kell térni a szokásos berendezkedésre, hogy meg tudjuk egyben maradni...
reggel: kávé, műzli, kiadós zabbantás. Utána készülődés, irány be KöKire... ott találkozás Dózerrel, meg még tudja a bánat, hogy kikkel, aztán iskola, aztán haza, aztán tanulás...ugye jó lesz?
Szólásszabadság