állapot: csalódott
zene: 30y - Gyerünk!
idézet: -
Voltam lent, Szolnokon, láthattam a megújuló várost annak minden romhalmazával és öregével együtt. De mivel egész ott tartózkodásom alatt szakadt az eső, vagy ha éppen nem szakadt, akkor a szél fújt, így hát vettem magamnak egy könyvet (Gerlóczy Márton - Igazolt hiányzás), aminek a feléig el is jutottam tegnap estére. A vonaton jobb híjján ezt olvastam, merthogy az empéháromlejátszóm erősen merült ám le. Meg abban a szar időben nem túl sok affinitásom volt a zenéhez, és a vonat is csöndesen jött, már amikor nem Abonyban álltunk negyed órát. Igazbából minden tegnap érzett "dühöm" mára elillant, csak még a mosolygás nem jön össze mindig. Mindjárt ellépdelek tusolni, utána ide nekem az oroszlánt!
Tegnap lementem hiperkarma koncertre, Gödörbe. Jó, legyünk igazak, csak a Gödörbe mentem, merthogy hiperkarmáék koncertjéről el kellett jöjjek. Nem volt apelláta, el is jöttem. Csakhogy a Gödör ugye nem egy kicsi hely, de az embertömeg, ami ott hömpölygött, befelé azon a kis ajtón, az kapitális volt. Nagy küzdelmek és préselődések árán kijutottam a lokálból, feljöttem a felszínre, majd azzal a lendülettel vissza is tértem. Hazaérve köszöntem anyunak, olvastam, és elgondolkodtam azon, hogy hogy a gödör jó hely, csak nem egy olyan zenekar koncertjekor, aminek Budapesten elég népes tábora van. És úgy még meg is éri lemenni.
Reggel meg anyu kérdezte, hogy nagyon rossz volt este? Magamban morgolódtam, hogy bazd meg, miattad nem maradhattam lent tovább! Miattad kellett hazajöjjek már 11re, este. A kurva életbe is már! (elég)
Lehet a sors fintorának vagy egyszerű pechnek is nevezni, hogy akkor van jó idő, amikor a gyűlölt városban vagyok és akkor van szar idő, amikor otthon. Mintha az időjárás el akarná velem hitetni, hogy Szolnok egy szar hely. Lehet, hogy az, akkor én szeretem azt a szart.
Egyetlen apró reményem még a szombat, akkor találkozom apával, legszebb reményeim szerint.
Eszti este leírta a frankót msnen, ma reggel el is tudtam olvasni. Nem lepett meg, nem váltott ki belőlem érzelemváltozást. Megszoktam tőle. Tény, hogy eléggé negatív személyiség vagyok, de erre eddig csak ő panaszkodott. Másoknak eléggé vidám és kedves arcnak tűnök. Persze ez szerinte csak a vakság a többi sok ember részéről. Ám legyen. Majd idővel fognak mások is panaszkodni, és nekik is csak azt tudom mondani, hogy az msnezés (milyen találó új magyar ige) fakultatív, szóval nem kötelező velem kommunikálni. A képzelt fasza stílusomról meg csak annyit, hogy akinek tetszik, az olvassa azért, hogy örömét lelje abban, hogy olvassa, akinek meg nem tetszik, az olvassa azért, hogy örömét lelje a fikzásában. A célomat elértem, örömet okoztam mindkét félnek.
Őszintén, a szünet eddig elég pocsék. Holnap menni kell bevásárolni, és csak imádkozom, hogy vasárnap a lehető legpocsékabb idő legyen, mert akkor tudok tanulni. De arra a pöpec kis faktos témazáróra már valószínűleg ma elkezdem a tréninget. Perpill az a tény vigasztal, hogy nem kell temetőkben flangálnom kezeimmel a zsebemben turkálva, várva, hogy mikor indulunk végre haza. Nincs mit szépíteni rajta, fölöslegesnek tartom a halottak napját. Ha valakinek fontos az, aki a föld alatt van, akkor látogassa rendszeresen, ha meg nem annyira fontos, akkor meg szarja le, de azért képmutatásnak tartom, hogy az év egy mások által kijelölt napján túlbuzgón rendbeszedjük nagymama sírját, aztán újabb 364 (jövő év miatt 365) napig le se szarjuk.
Szólásszabadság