állapot: fáradt
zene: Noisia: Sweet dreams
idézet: fenilalanin, szerin, tirozin, cisztein, prolin
Scheiße... Avril csinalt egy rímixet a Girlfriendhez. Ha már má épkézláb számot nem bírt összepakolni, akkor erről húz le annyi bőrt, amennyit a menedzsment enged. Borzalmas. Az eredetit szerettem, mert olyasvalakire melékeztet, akit szeretek. Szeretek? Szeretem? Jó kérdés. Még magam sem tudom rá a választ. Merthogy ő szeret, ez tuti. Én pedig. Nem tudom eldönteni. Igyekszem szeretni. És sikerül is. És szeretem is. De ugyanakkor ott van bennem, hogy basszus, ha ez így megy tovább, akkor én... akkor én így nem akarok szeretni. Nem akarok szeretve lenni. Így nem! És akkor ne legyek ingerült, ne legyek feszült, mosolyogjak rendületlenül mindenkire, röhigcséljek. Persze, megteszem, értetek bármit! Elvégre ti vagytok az életem!
Szolnok. Soha, egy napot nem éltem ott. Na jó hatot. Az első hatot. De akkor is van egy fajta honvágyam. Nekem ez a pesti légkör nagyon nem jó. Kicsit úgy érzem magam, mint Arany János, amikor az Őszikéket írta. Csak a problémát az jelenti, hogy Szolnokból nincs másik. Pesten sehol nem találok olyan szántót, mint mamáék házával szemben. Pesten sehol nem lehet a gáton motorozni. Főleg, hogy Kádár lakóparkban lakok, és még azt a kevés "pusztát" is beépítették a milliomosok puccos okádék otthonaival, szóval, már végképp nincs egy talpalatni kellemes hely sem. Ja, hogy ott a Margitsziget. Igen, tele szerelmes fiatalokkal, meg különben is. Időben majdnem ott vagyok, hogy amennyi alatt bemegyek a szigetre, meg hazajövök onna, azalatt már Szolnokon vagyok, és ott van is, ahol aludjak. És teljesen más a levegő. Ha lefekszem este aludni, akkor nem a véget nem érő zúgást, nem a város zaját hallom. Nem, ott maximum egy-egy kutya ugatását, vagy a szél susogását. És csak ennyit. Semmi mást. Persze, Szolnoknak is van zajos része. Igen, van. 80.000 lakossal lehet is. Bele sikerült már gondolni a ténybe, hogy csak a XVIII. kerületben 100.000-en élnek? Szóval, nálunk, Pestlőrincen, és Pestimrén többen élnek, mint Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelyén. Borzalmas. Rendben van, előfordulhat, hogy nincs akkor élet, mint Pesten. Jó, de mondjuk hozzám ami közel van, az a ZP. Ami közel van és mondjuk tűrhető színvonalú koncertek is vannak. És oda be legalább egy óra az út, de onnan haza még több is szinte. És ez még csak a Zöld Pardon. Beljebb még nem mentem a városban. És tele vagyunk buszokkal, amik tömve vannak, van metrónk, ami tömve van, van villamosunk, ami lassú, mint a dög, és még egy csomó különféle formája a tömegközlekedésnek. Szolnokon meg mi van? Kb 50 buszjárat, és kfújt. És nem akkora számok, mint nalunk, hogy 254, 282E... Nem, ők még hisznek a betétjárat fogalmában. Van 1-es, 1A-s és 1Y-os busz. Sokkal baratsagosabb, ha alacsony számokkal dobálózol, mintha ilyen kurva nagy jelzésekkel dobálózol, ami ráadásul értelmetlen is. Kicsit olyanok itt a buszok (mármint Pesten), mint egy toldozott-foltozott út. Mint a budapesti utak. Meg nálunk vannak buszok szám nélkül (Pestszentimre-Iskola busz, meg a hasonlók). És amikor reggelente megyek be Kőbánya-Kispesten, és körülöttem ott van az a rengeteg ember, és beleborzongok, hogy nagyjából a szolnoki lakosság 14 és 40 év kzötti részének jelentős hányadát kiteszik ezek az emberek, és mégis brutális a tény, hogy ezek minimum 5 kerületből jöttek. Az rengeteg ember. Reggelente 2-4 percenként jár a busz. Szolnokon, Szandaszőlősről nagyjából 10 percenként. Oké, ott csuklós, meg minden. De az százszor barátságosabb. Minden közel van, és mostmár bármit meg tudsz venni lent is, nem kell minden szarért Pestre jönni. Jah, és ne feledkezzünk meg még egy fontos dologról sem. Van egy Zagyva-torok odalent. És a Zagyva partján lévő sétány csodálatos. Mint ahogy a Tisza partja is. És oda a legjobb kiülni, olvasni, vagy csak simán nézni a hömpölygő folyamot, és álmodni. Persze, a fővárosnak is van egy Dunája, de ez teljesen más, mint Szolnokon a Zagyva és a Tisza. Annak a helynek romantikája van. Értehő hát, ha visszavágyom oda. Annyira szomorú vagyok, hogy nem járhatok a Tiszapartiba, hogy nem mondhatom magam jogosan szolnokinak. Nem érdekel, hogy Pesten lakom, nekem Szolnok a születési helyem, én inkább érzem magam odavalósinak, mint pestinek. Szolnok...
Szólásszabadság