állapot: unott
zene: Whitesnake - Still of the Night
idézet: "Is this love, that I'm feeling?"
Hemm, ma volt egy dögunalom péntekem. Mamáéknak ma volt az istentudja hanyadik házassági évfordulója, anyu fölhívta őket, igazából én bevallom férfiasan, megfeledkeztem róla. Nem volt harag, és még most sincs. Remélem. Tudom. Jobb nem lévén, tanultam (faktos témazáró, mint már említettem), meg foglalkoztam a spanyollal, amit az utőbbi időben mérhetetlenül sikerült elhanyagolnom. Nah, szóval, odáig eltelt a nap, hogy reggel 30.000 magyar forintot hagytunk a Spar kasszájánál, amiért 30 hűségpontot kaptunk, és amikor hazajöttünk, megfordult a fejemben, hogy 20 évvel ezelőtt egy átlagfizetés, egy hónapra vetülve volt 7.000 forint, mi annak több mint négyszeresét költöttük el egy reggel, és őszintán szólva, nem vettünk fölösleges cuccokat. Mama infakrtust kap, ha ezt megtudja.
Eltelt a délelőtt, nagyobb esemény nélkül, anyát elzavartam csicsikálni, én meg olvastam. Titokban, Gerlóczyt. Igazolt hiányzást. Jó könyv, csak igazából nincs sok affinitásom magyarázni, hogy milyen pénzből vettem, miért vettem, nincs elég könyvem?, satöbbi. Békében olvasgatom, amikor a külvilág anyámba bújt megjelenési formái nem óhajtanak velem kapcsolatba lépni. Főzettem magamnak teát, "zsidó" teát. A "zsidó tea" azért zsidó, mert amikro először volt ilyenünk, akkor úgy hírlett, hogy csak egy zsidók által üzemeltetett magánboltban lehet hozzájutni, csak beavatottaknak. Ezért ragadt rá a név. Semmi hátsó tartalom, semmi pejoratív értelem. (Lipton Carrebean, mangós tea)
Ma kaptam zsebpénzt, amit reényeim szerint nem fogok fél hét alatt felélni, mert mostmár gondolnom kell a karácsonyra is, és hát kell ajándék apának, anyának (neki ráadásul 2, merthogy Éva is egyben), mamáéknak, szolnokra, Maszinak, Beának, pompás lesz, megint bajban leszek, hogy mi a fenét vegyek, és kinek is.
Ahogy tör előre a tél, úgy alakul át az mp3-lejátszóm kínálata. Húzok a rock felé, elvégre a télhez az passzol. Mert én kérem szeretem a ska-t, de ahhoz nekem szükségem van a napsütésre. Többek között. Meg ilyenkor télen a ruhád sem tud annyira érvényesülni, mert kabátból maximum kettőd van, nadrágból eetleg több, de nekem csak kettő, pulcsiból sincs szekrénnyi, és eddig minden telet az acélbetétesemben húztam végig. Idén lehet, hogy még a Tiszában is fogok mozogni. Mostmár ideje változtatni téli habitusaimon. És igyekszem majd ezt a telet, legalábbis a hétvégéket nem itthon tölteni. Minnél többet lent lenni Pilisen, vagy csak a városban, hogy legalább a maximumot hozzam ki Budapestből. De legalább hajlandóságot mutassak a cél elérésére.
Holnap megyek apával a városba, hogy végre megvalósíthassam önmagam, és bocsánatot kérjek tőle minden eddigi atrocitásért, minden sérelemért, és így legalább részben tiszta lelkiismerettel tekinthessek a következő napok, hetek felé.
Szólásszabadság