állapot: lehet egy kérdésem?
zene: Michael Allen: Start all over again; C. Ciorgia: La Solitudine
idézet: Botond küldött egy rohadt jó képregényt, abban volt egy nagyon jó bekezdés, ha meglesz, akkor ideírom.
könyv: Jókai Mór: Az arany ember
Árkád. Itt telt el a komplett mai napom. Délelőtt méltóztattam kikászálódni a szobámból, lezuhanyozni, hajat mosni. A reggelit mondjuk anyu behozta a szobába, ahol a tévét bámultam értetlen fejjel. Azután kitaláltuk, hogy akkor be a városba. Persze a piros 254-est lekéstük, az orrunk előtt elment a piros 182A-s, szóval megvártuk a 82A-st, aztan valahol az utolsó megállónál anyu megkérdezte, hogy mi lenne, ha az Árkádba mennénk. Mondtam, hogy jó, menjünk oda. szóval akkor 85-ös (ki nem találjátok, elment az orrunk előtt), és utána be a légkondiba. Egyből megcéloztunk egy olasz éttermet, ettünk, utána meg előtte ittunk, fizettünk, eljöttünk. Persze a konyvesboltnak nehezen álltunk volna ellen, a kultúrára mindig is vevők voltunk. Úgyhogy kaptam két könyvet (Krúdy: Nyugat, Márquez: A szerelemről és más démonokról), aztán leléceltünk egészen a következő fagyizóig, ahol rendeltünk, majd véletlenül összecseréltük a kettőnk fagyiját, úgyhogy az enyémet anyu kapta és már a negyede elfogyott, amikor az övét kihozták nekem. A végeredmény úgyis az volt, hogy mindkettőt én ettem meg. Finom volt, meg minden. Aztán még bementünk az Ulla Popkenbe, anyu körül szeretett volna nézni. Hadd nézzen, addig is olvastam a Márquez konyvet. Aztán bementünk egy cipőboltba. Persze, találtam nekem tetszőt. Azt mondta anyu, hogy van elég cipőm, most kaptam két újat, meg vettem két dorkót is. Aha... Kinek is van három és fél polcnyi (polconként hat pár) cipője, aminek 85%-át nem hordja? Bementünk C&A-ba, láttam tök jó Budapest feliratú pulcsit, anyu: "a héten vettél magadnak pólót..." jó, megbeszéltük. Vett magának egy inget, én meg kaptam (röhögni fogtok, saját kérésemre) egy Micimackó plüsst. Valami kisebb fajta, igazabol akkora, mint az öklöm, de marha jól néz ki. Nem szégyellem 16 éves fejjel az íróasztalomon tartani magam előtt. Valahányszor ránézek a mackókra a szobámban (mert ha hiszitek, ha nem, még kettő van és nincs szívem megválni tőlük), akkor azt látom, hogy én is gyerek voltam, és nem szabad lenézni azokat, akik még most is gyerekek. És ilyenkor eszembe jut a már sokat emlgetett Kis herceg. Igazából az a legszarabb, hogy soha nem adtak a kezembe ilyen témájú könyveket. Kötelező olvasmány sem volt soha, csak hallottam róla egyik olvasás (mert nálunk akkor úgy hívták a magyarórát) órán. Most, 16 éves testtel és 20 éves fejjel kellett elolvasnom, hogy megértsem, hogy mi is maradt ki nekem örökre az életemből. Mert már bocs, de nem ér annyit az egész, hogy most kezdjek el gyerekeskedni Még jó, hogy nem két X-kromoszóával születtem, így rólam azt tartják, hogy soha nem növök föl!
Hazaértünk, fölhívtam apát, mert még nálam van a Boborján-könyv, és lassan vissza kéne adnom nekik, mert már csak a helyet foglalja nálam. Érdekes: vettek számítógépet, két hét múlva lesz internet. Most csinálják a lakás redőnyözését. Kicsit hamar kezdik a lakás felújítását. Az a kéró alig két éves. De az ő dolguk, nem szólok bele. Jó, azért a ruhatartót legalább kifizethette volna. És a hűtőről sem kéne önhatalmúlag rendelkeznie, ha egyszer újat kap. Bocsánat!
Egyelőre még mindig úgy áll, hogy Berekfürdőre megyünk. Jobb híján elviszem magammal az akkor olvasott könyvemet, merthogy bízom magamban, hogy az Arany embert elolvasom addigra. Már kevesebb, mint a fele van hátra, szóval jó lenne haladni vele még jobban. Azután lehet, hogy hamar átrágom magam a Parfümön, és utána...
Igen állat dolgot találtam ki: leteszem idén a felsőfokút angolból. Úgy néz ki, hogy képes vagyok rá, szóval nekiesek, valami csak lesz belőle. Ha sikerül, akkor abszolút lekörözöm aput. Persze a cél az nem apu lekörözése, hanem a felsőfok.
Elég trágya idő van. Jó lenne, ha az Időjárás eldöntené, hogy akkor most merrehányméter, mert nagyon nem tetszik ez nekem. Nappal rekkenő hőség, most fülledt idő, estére tuti a zuhéj! Már igazán eshetne. Az jót tenne nekem is. Ha nem lenne ez a nyomott szar meleg levegő, akkor jobban érezném magam. Felőlem lehet az ég borult, nem törődök vele. Tegnap épp azt rótták föl a Sziget szervezői, hogy akkora volt a szárazság, hogy locsolni kellett... Szerintem a tegnapi meg a mai várható eső elég lesz, hogy ne kelljen locsolni... Persz eki egy hétig kinn él egy sátorban, annak nem lehet túl kellemes...
Maren. Sokat segít. És csak köszönni tudom neki. Emlékezzetek, egy éve három tűzoltó tért meg Teremtőjéhez a Műegyetem oltása közben. Hazug könnyeket nem várok senkitől, de azért ne felejtsétek el, hogy ők a saját életüket kockáztatják azért, hogy mi ne dögöljünk meg a saját hülyeségünk miatt... Mert nem sok tűzesetről adtak hírt, amiben spontán öngyulladás szerepelt volna. Persze a tűzoltók nem csak tüzet oltanak. Mi például az ő vízukben hűtöttuk magunkat Csillagponton esténként, amikor a pályát locsolták föl. Köszönöm nekik, hogy még direkt locsoltak is minket... Nagy segítség volt... Mondjuk egy ilyen kocsit elviseltem volna napközben is... De azért jó, hogy voltak. Meg aztán a baleseteknél is vagdossák kifelé a mercédeszbe szorult fuxosparasztokat (hehe: fuxos paraszt by: Alvin), meg a virgonc diszkópatkányokat. Szóval... Nem hiába volt SpongeBob olyan elszént, amikor a tűzoltózenekart csinálta. Azt a részt ajánlom mindenkinek!
Őszintén, kíváncsi vagyok, hogy melyik osztáytársamból mi lett a nyár alatt. Olyanokat hallottam eddig, hogy az államat az valahonnan nagyon mélyről hoztam vissza. Asszem pont a Lóversenypálya melletti út alattról... Szóval, remélem, hogy maradandót enki nem változott, mert én már megszoktam ennyire hülyének és elvetemültnek ezt a bandát, szóval, mindenki marad, amilyen volt... Én persze változhatok, de azért, mert nekem nem ők diktálnak, hanem Isten, úgyhogy 11.F, pofabefog!
17 nap a gólyatáborig
25 nap a tanévkezdésig
ha a mai napot már nem számoljuk. Szóval mindkettő eléggé a nyakunkon. Amikor 25 nap volt a suliból hátra, akkor még szerintem bőven rettegtünk az összes dolgozattól, akkor még vígan bennünk volt a para, hogy mi lesz... Most meg annyira nem foglalkozunk a sulival, hogy az már félelmetes...
Szólásszabadság