Én kérek elnézést. Semmi durva nincs benne. Tudom. Van egy bölcs mondás, miszerint, ha hallgattál volna, bölcsebb maradsz. Előbbit ajánlom mindenki figyelmébe. Néha, de tényleg csak néha obb, ha elhallgatsz egy információt. Lehet, hogy olyan sebet szakítasz föl valai lelkén, ami épp készült volna beforrni. Ami egy fjó seb, ami vérzett még pár perce. Ami így sosem fog begyógyulni.
Törni, zúzni tudnék! Pusztítani! Mindent elpusztítani, amit eddig alkottam! amit eddig más alkotott! Megölni valakit! Forr bennem a vágy, hogy gyilkoljak! Hogy öljek - embert! Hogy elpusztítsam mindazokat, akik fájdalmat okoznak nekem! Akik valah fájdalmat okoztak nekem! Vagy olcsóbb megoldás, ha olyant pusztítok el, akinek fájdalmat okoztak! Akinek csak fáj egy olyan seb, amit magának okozott. Igen, magamnak okoztam ezt a sebet. És igen, fáj, hogy feltépte róla a ragtapaszt. És ez már nem móka, ez már nem kacagás. Ezért jobb elmenni innen a vérbe, elfelejteni mindent és mindenkit! Minden barátot, aki talán nem is annyira barátok, mint az látszik! Akikre azt hittem, hogy számíthatok. Zokogok. Vérzek, vágok, faragok. Minden. Ki fordított így ellenem téged? Mit ártottam én neked? Vagy direkt csinálod, hogy fájdalmat okozz nekem? Direkt kell fölkefélni az agyam? Miért csinálod? Hallgattad volna el ezt, és maradtunk volna békében.
Szólásszabadság