állapot: fáradt
zene: Republic - Ha itt lennél velem
idézet: "Majd a fiatalember áll!"
Hosszú és brutális napom volt.
Reggel fölkeltem emberi időben, reggeli után elindultunk Nagykanizsára, megérkeztünk kilencre. Tehát 9:00-tól vártunk a kocsiállásban a buszra. Nem vitás, hogy az elsők között értünk oda, mégis, amikor a 9:40-re kiírt busz 9:38-kor beállt, vénasszonyok hada tört elénk, és sokáig kétséges volt, hogy mikor jutok föl a buszra. De följutottam. És megdöbbentem: már Nagykanizsán volt, aki állt. Tehát vártuk Zalakarost, hogy ott mi lesz. Hát, megláttuk. Átadtam az ülőhelyem egy gipszelt néninek, és hátrébb mentem állni, mert a távolsági buszon nagyjából 20-an álltunk egész úton. Az egészet spékelte két dolog. 1) Volt egy hajléktalan a buszon, aki Nagykanizsától Budapestig szállította a bűzét. 2) A sofőr nem hogy késve indult Kanizsáról, még bement a garázsba - gondolom tankolni, és laza fél órás késéssel érkeztünk meg Budapestre. Szóval, a hazaúton nálam több dolog ledobta a szíjat. Amikor megálltunk, hogy WC-re menjen a kedves utazó, akkor pár öreg einstandtolt magának néhány ülőhelyet, és nemes egyszerűséggel közölték a hely eredeti tulajdonosával, hogy akkor innen lehet eltakarodni. A buszon ráadásul nem volt levegő s sem, meg ezeket a buszokat nem arra tervezték, hogy az ember órákat ácsorogjon rajtuk.
Leszálltunk Népligetben, szerettünk volna panaszt tenni, de a kedves kiskezitcsókolom aszonta, hogy tessék lefáradni Nagykanizsára, ott lehet panaszt tenni. Zseniális, akkor legalább induljunk haza. Hazafelé a 182-est épphogy elértük, ott jött a második dózis: egy C-kategóriás állampolgár az egész családi konfliktust elmesélte kánonban, csak úgy szónoki kvalitásokkal. Magyarul az egész busz tőle zengett. Fájó fejjel szálltam le a buszról.
A benzinkútnál egy quados kretén tartott bemutatót, zajt csapva, és nem egyszer veszélyeztetve mások testi épségét.
Hazaesve a lakásba, átgondoltam az egész hétvégét.
A leutazás is említésre méltó. A Népligetből mentesítő járattal mentünk le Zalakarosra, mert már akkor is sokan voltak, csak a mai járattal ellentétben azt a Volánbusz Zrt. üzemeltette (a busz amúgy EuroLines matricával mozgott), míg a mait a Zala Volán Zrt. Csókolom őket innen is!
Zalakaros egyébként nem volt olyan hajj de jó. Igazából ilyen pocsék időben eléggé unalmas hely. Főleg, ha az ember ilyenkor szakít a barátnőjével. És én ilyenkor szakítottam Szofival. Nem írom le ide, hogy miért. Most nem. Majd csak akkor, amikor már késő lesz (=amikor Szofi vagy bárki valótlanságokat kezd el állítani (hozzáteszem, utóbbit reálisabbnak tartom)). Inkább mentem volna most Szolnokra. Inkább ott lettem volna. Legalább élőben nézhettem volna, ahogy a Szolnoki Olaj KK hazai pályán kikap a Soprontól. Inkább fagyoskodtam volna Szandaszőlősön, mint unatkoztam volna egy apartmannban. Oké, így is kellemes volt, csak éppen a pihenésről nem tudott szólni az egész. Olvasni nem nagyon tudtam, mert Shaun könyvét még a buszúton lefelé elolvastam. Shaun könyve egyébként zseniális, nagyon érzem rajta, hogy még rengeteg van előttem, van még, ahová fejlődjek. Csodás könyv, mindenre odafigyelve, tetszetős történetvezetés, jó karakterek.
Persze, ha lementem volna Szolnokra, akkor azt tettem volna úgy, hogy maximum holnap jöttem volna haza. És ennek eléggé egyszerű oka van. A mai nap elkorcsosultsága. Hallgattam Orsós Viktor (celebnevén Orbán Viktor) beszédét, és fél óra után abbahagytam. 30 perc alatt egyszer említette 1956-ot, de a tömeget kényszeresen "Tisztelt Megemlékezők" névvel illete. Itt minden volt, csak megemlékezés nem. Néztem a tévét tegnap is. Molotov-koktélokkal dobálták a rendőröket. Oké, én sem szeretem a rend büszke őreinek egy részét, de akkor is, kérdezném, hogy mindez mire jó? Hozzáteszem, Orsós (celebnevén Orbán) leszólta Wittner Máriát, akinek talán el kéne gondolkodnia azon, hogy milyen alapon magyaráz ő '56-ról, hiszen ő túlélte azt, őt nem végezték ki akkor, csak halálra ítélték. Most pedig jobban uszít, mint Orsós (celebnevén Orbán). Hja, a fentebb említett jobboldali vezető meg úgy beszél, mint Hitler. Ugyanúgy uszít, ugyanúgy üvölt. Hasonlóan hozzá, ugyanúgy kiemel néhány bolhányi kijelentést, és képes a semmiről órákat beszélni. Viccen kívül mondom, irónia és cinizmus nélkül: Jó szónokok mindketten. Orsós (celebnevén Orbán) nagyon jól tudja előadni a dolgait. És volt egy kijelentése, amiben igazat adtam neki. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy október 23-ika nem szólhat az ötvenhtaos megemlékezésekről, de ami nekem rosszabb, hogy nem is emlékezünk meg a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulójáról sem. Arról valahogy sosem esik szó. Sajnálhatjuk. Az pedig talán megfoghatóbb nekünk, mint '56.
Beszélgetek Sacival msn-en. És igazából mindketten sajnáljuk, hogy véget ért. Rossz volt, elhamarkodott, de mindenekelőtt kivitelezhetetlen. Sajnálom. Nagyon sajnálom.
Holnaptól ismételten tanítás, és megint szombatozni fogok. Ráadásul ezen a héten kétszer lesz szerdám. Tök komoly lesz, mert spanyol órám még nem volt szombaton. Iskola után kikísérem Beát a Keletibe, mert megy haza, utána pedig valószínűleg hazajövök, és készülök Maszi babazsúrjára. A kisasszony 18 lett még szeptemberben, és szombaton megünnepeljük. De nagyon meg fogjuk ünnepelni!
Amúgy átgondoltam, hogy mennyi minden történt egy év alatt. Ha az apa esküvője miatt leírt véleményem miatt nem töröltem volna a www.blackandwhiteska.frreblog.hu oldalt, akkor a Zalakaroson létrehozott elődje, a www.elperozoso.freeblog.hu lassacskán egy éves lenne. Azóta történt egy és más. Akkoriban még Bubival húztuk egymást, akko az őszi szünetem terhére voltam lenn, és akkor még komolyan úgy tűnt, hogy Bubi és köztem esetleg lehet valami. Ma már tudjuk, nem lett. Akkoriban ugye szintén volt egy október 23-a, és a média elérte nálam, hogy a tegnapi zavargásokat látva eszembe jusson, hogy szinte tegnap kezdődött a Kossuth téren a tüntetés, az októberi huligánkodások. Még emlékszem arra, amikor Bubival elmentünk Árkádba kajolni, és amikor eljöttünk tőlük, akkor megláttam rajta a tüntetők jellegzetes fehér szalagját. Elég sok minden történt azóta. Már előre látom, hogy december 31-én miket fogok a blogomba írni, évértékelés gyanánt. Lesz mit. Főleg ha csak a tavalyi tanévre visszatekintek, annak is a végére, a nyárra, az iskola kezdésére, a januáromra, amikor is sikerült azt a rég áhított csókot kicsalom Bubiból, amiért Leti szakított velem. Ott kezdődött sok minden. Aztán ott is végződött valami. Valójában rájöttem, hogy hol korcsosultam el. Málta, 2006 augusztus. Ott elé sok minden romlott el. Legtöbbjüket ide nem írom le, okkal.
Itt a szerkesztési nézetben van alul egy számláló, hogy melyik cimke eddig háyszor lett használva. Nos, van egy olyan, hogy "szolnok (7)". Ez azt jelenti, hogy Szolnokról eddig hétszer írtam úgy, hogy cimkéztem is azt a posztot. Ezt is cimkézni fogom Szolnokkal.
Szólásszabadság