állapot: zer gut
zene: Sziámi - Ha
idézet: "Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra!"
Kérem szépen, ma megvolt a táncpróba, köszöni szépen, erjed a cucc a maga kis lombikjában, várva mindazokra, akik eddig nem nagyon méltóztattak eljönni a próbákra. Eddig egyben és együtt még zenére nem sikerült próbálni. Előbbi kritériumsorozat persze tagonként sem teljesül, nemhogy egybe! De túlestünk rajta, a metró előtt érzékeny búcsút vettem életem aktuális nagyőjétől, Levivel meg bevágtuk magunkat Medikusba (igen, ez reklám akart lenni), meghívattam magam egy olyan olasznevű kapucínerre, aztán onnan is eltávozva hazaértem. De ez a nap vége. Napközben azért akadtak színfoltok:
Osztályfőnöki órán a párkapcsolatokról volt szó. Elvégre az osztályban nyolc embernek van párja - legalábbis ennyit számoltunk Darrellel. (Anymore, I don't even give a shit..., csak hogy klasszikust idézzek.) A téma önmagában jó lett volna, ha nem a szex felől közelítjük meg. Persze, egy párkapcsolathoz elengedhetetlen, hogy a felek (lehetőleg egymással) dugjanak egy jót, vagy továbbfokozva az élvezeteket szeretkezésbe menjenek át, és igen, ez kötődést von maga után, normális esetben. És tényleg, fontos a szex egy kapcsolaton belül, de például kurva jól tud esni egy tea egy hangulatos helyen, egy séta (somewhere, over the rainbow...) a város frekventáltabb, puccosabb részén, mondjuk olyan napsütéses, hűvös időben, még a szél is finoman ingerelheti a nózidat, élénk harákolásra kényszerítve, ami csírájában folytja el a romantikus csók kialakulásának csekély opcióját is. Magyarul elméleti része is van egy párkapcsolatnak, nem csak gyakorlati. Annak idején, amikor nikivel jártam, hát, voltak szép együtt töltött pillanatok, de szavakat elég nehézkesen tudtam belőle kicsikarni. Állítólag az utóbbi időben meglódult a szája, és már én is hallom néha dumálni a kisasszonyt. Például most is van barátnőm, de valahogy még nem állt módomban (na jó, adjunk a jómodornak egyet: nem állt szándékomban) lefeküdni vele. És tudjátok, vicces, de megvagyok vele. Ki merem jelenteni. Persze zaza dolgok néha történnek, máshol jár a fejem, ott, ahol nem kéne. Mondjuk úgy a 76-os troli vonala környékén egy tövisekkel tűzdelt utcában, ahova nem mehetek, mely környéket messzire el kell kerülnöm. És én el fogom kerülni, amennyire csak lehet. Take it easy, meglesz. Pfujj... persze nem, de most ezt az érzetet kell magamban erősítenem, jobb nem lévén. Sajnos. Ott most egy darabig nincs keresni valóm. Pedig a 76-os trolit szeretem. Pont azért a modellért rajongok. Más nem szereti talán, mert hogy régi, és csak negatívumokat tud róla elmondani, mint például azt, hogy kicsi, vagy hogy olyan bután néz, vagy akármi. Nekem pont az tetszik benne. Hogy olyan hozzámvaló dolog az. Ott jól érzem magam. Ott nem jár más, aki ismerne engem, ott én magam lehetek. Értesz még? Ugye, hogy nem. Jó, én még igen.
Szólásszabadság