Budapest Underground

állapot: boldog - fáradt

zene: Zagar - Taste of Snow

idézet: "Scheiße!"

A matek dolgozat, mint olyan nem volt nehéz, alkottam amennyit tudtam, a spanyol könnyű volt, a társadalomismeret meg elvetemült. Főleg a házi feladatok. Meg a fakt. Ohajj, kezdi kicsapni a biztosítékot nálam a dolog, eléggé érdekes, hogy nekem a tanárnő mennyit adott föl külön, és ebből meddig jutottak el. Nömprobléma!

Kérem, most szabad nevetni, bár úgy gondolom, nem kéne. Amióta ismét a napi igével kezdem a napjaim, egyre kiegyensúlyozottabb vagyok, és - boldog! Fáradt is vagyok, de teljesen másképp élem meg a fáradtságomat, mint azelőtt. Utoljára nyáron jutott eszembe így kezdeni a napot, és így szépen sorban törnek elő az emlékek, pláne ahogy találom meg a különféle képeket. De messze is vannak azok az emberek tőlem, azok a helyek. Most úgy visszamennék abba a campingbe, és jó alaposan kösüljárnám, hogy ezen a nyáron hol is tengettem egy darabig a napjaimat amíg Csillagponton voltam. Juhhéééj!! Visszamennék. Már csak az emberek miatt is. Most, azonnal. Már nézném is ki a vonatot, és mennék. De mondjuk lehet, hogy nem holnap, tekintve, hogy sztárjk (a mi értelmünkbe vett) lesz.

Strike! Jah, kérem, ez itt a sztrájk? Idejönne Dojcslandból egy derék fritz, és körberöhögne minket. A sztrájk az ott kezdődik, hogy Franciaország, vagy Németország. Mindkét bandánál napokig nem volt vasúti közlekedés, nem úgy, mint nálunk, hogy hat órán keresztül nem jár a síneken szinte semmi. Jó naplopást elvtársak!

Hamarosan elkezdem talán a jogosítvány megszerzéséhez vezető akadályok leverését. Csütörtökön támadjuk meg egy partizánakció keretében a PIK-et, ott majd az orromra kötik, hogy mi, merre és hány méter.

El fogom veszíteni, érzem. Főleg így most realáizálódott bennem, hogy soha nem volt az enyém, és ezek után még annyira sem lesz, mint ezelőtt. *lemondó sóhaj*

állapot: megkönnyebbült és meglepett

zene: Zagar - Taste of snow

idézet: "Bassza meg!"

Kérem szépen, abszolváltuk a töri témazárót, várom kiváncsian az eredményét. A faktos témazáró eredményét már tudom: 77%, ami a 213-asban egy közepesnek felel meg. Sebaj, engem a 77% vigasztal. Az nem annyira rossz. Persze, lehetett volna jobb is, de ez az első dolgozatunk fakton, ami már vérre ment, innen csak javítani tudok. Annak idején ebből a témából, Kincsesbányán ötöst írtam, és akkor még egy csillagot is lehozott nekem az égről a tanárnő. Ennyit felejtettem, de azért nagy szemét vagyok, mert bevallhatom őszintén: nem sokat készültem erre a dolgozatra. És rendesen be is voltam szarva előtte. Holnap még találhatok magamnak pontokat, lehet, hogy fölkúszik ez az érdemjegy négysre, azaz elérem a 80%-os küszöböt.

Jött a következő sokk a fizika óra képében: megtudtuk, hogy ki fogja helyettesíteni Horváth tanárnőt távolléte alatt, és az eredmény nem dobott föl minket. Senkit sem. Jelzett jó óráink lesznek, jupppíííííííííí!!!

Magyarból egész pofásan feleltem le ötösre a stílusrétegekből. És picit büszke vagyok magamra, hogy a feleletemet legalább igyekeztem feldobni a stand up comedy emlegetésével. A célomat elértem, az ötös megvan, köszönöm, jöhet a jövő héten a második felvonás!

más:
Lassan itt a születésnapom. És nagyon nem várom. Legalábbis már nem azzal a gyermeki várakozással, mint eddig. Az ajándékok nagy részét már megkaptam (kabát anyutól, táska és mellény aputól), igazából mástól nem várok el ajándékot. De tudom, hogy fogok kapni, mert az én barátaim nem olyan leszarom-típusú barátok. De ha nem kapok tőlük se semmit, ám én ugyan nem óhajtok hisztizni. És igen, 17 leszek.

Még várom haza anyut, jó lenne tudni, hogy merre van éppen.

Lefőztem magamnak a második adag teát is. Ezzel összesen négy jókora bögrényi teát toltam be a mai napon az arcomba. Ja, és vettem zsömlét, erre kiderül, hogy felvágott mint olyan, nincs a hűtőben. Se sjt, csak margarin. Holnapra izgalmas lesz a kajám. Van dzsem, vagy majd megoldom. Valahogy.

Hála Esztinek, megvan Sziámitól a 'Ha' című szám. És ahogy hallgatom, egyre inkább tudok azonosulni a szövegével, egyre jobban igaznak tartom a kijelentéseit, és provokálóbbnak az utasításait. Valaki megdobhatna a szöveggel, lusta vagyok hallgatás után idegépelni! Köszönöm!

állapot: minden eddiginél fáradtab

zene:

1. Voodoo Doll - Mystery Gang
2. Babylon - PASO
3. King of the Bongo - Manu Chao
4. A hard day's night - The Beatles
5. Snow - RHCP
6. Dél-Amerika - HS7

idézet: "Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra!"

Igen, az a sok szám ott, a zene résznél az a holnapi rádióműsor lesz a suliban.

Ma olyant láttam a Tiszaboltban, hogy elakadt az összes lélgzetem: a metrótisza. Tömören csak ennyi a neve. A lényeg, hogy fehér cipő, rajta a piros a kék és a sárga metró RÉGI megállói, mint egy útvonaltérkép. Van hozzájuk táska is, marha jól néznek ki!

Kaptam új kabátot is a Griffből, úgyhogy a szövetkabát egyelőre pihenőree vonul.

A hifimet kiraktam a konyhába, így láss csodát, elférek az íróasztalomon! Tök nagy területem van az íráshoz. Apropó írás: ma hajnalban nem tudom mi lelte a kezemet, de arra keltem föl, hogy a jobb alkarom csak fáj, de nagyon. Nem múlt el teljesen, de legalább enyhült egy fokkal a dolog. Ennek köszönhető, hogy az este szinte alig aludtam.

Holnap témazáró - mostmár tényleg - töriből, a teljes feladott anyagrészből, és a tanulás is összejött rá. Persze holnap hallgatni fogom, hogy ki mennyit tanult, hogy a kurvaanyját a tanárnak, meg hogy hogy lehet ennyire köcsög, satöbbi... Alig várom!

Lassan töltöm befelé a 17-et, nincs mese, öregszem.

Nem tudom, mi lelte a Belvárost, de úgy a hetedikkerületről keveset hallok. Ma konkrétan semmi infom nincs róla, pedig már kiváncsian várom az ottani fejleményeket. Azt tudom, hogy díszpolgára nem leszek a kerületnek, de azért legalább ne okádjon ki magából! Én szeretek odajárni, az Budapestnek egy szép része, szebb, mint sok vidéki város.

állapot: zer gut

zene: Sziámi - Ha

idézet: "Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra!"

Kérem szépen, ma megvolt a táncpróba, köszöni szépen, erjed a cucc a maga kis lombikjában, várva mindazokra, akik eddig nem nagyon méltóztattak eljönni a próbákra. Eddig egyben és együtt még zenére nem sikerült próbálni. Előbbi kritériumsorozat persze tagonként sem teljesül, nemhogy egybe! De túlestünk rajta, a metró előtt érzékeny búcsút vettem életem aktuális nagyőjétől, Levivel meg bevágtuk magunkat Medikusba (igen, ez reklám akart lenni), meghívattam magam egy olyan olasznevű kapucínerre, aztán onnan is eltávozva hazaértem. De ez a nap vége. Napközben azért akadtak színfoltok:

Osztályfőnöki órán a párkapcsolatokról volt szó. Elvégre az osztályban nyolc embernek van párja - legalábbis ennyit számoltunk Darrellel. (Anymore, I don't even give a shit..., csak hogy klasszikust idézzek.) A téma önmagában jó lett volna, ha nem a szex felől közelítjük meg. Persze, egy párkapcsolathoz elengedhetetlen, hogy a felek (lehetőleg egymással) dugjanak egy jót, vagy továbbfokozva az élvezeteket szeretkezésbe menjenek át, és igen, ez kötődést von maga után, normális esetben. És tényleg, fontos a szex egy kapcsolaton belül, de például kurva jól tud esni egy tea egy hangulatos helyen, egy séta (somewhere, over the rainbow...) a város frekventáltabb, puccosabb részén, mondjuk olyan napsütéses, hűvös időben, még a szél is finoman ingerelheti a nózidat, élénk harákolásra kényszerítve, ami csírájában folytja el a romantikus csók kialakulásának csekély opcióját is. Magyarul elméleti része is van egy párkapcsolatnak, nem csak gyakorlati. Annak idején, amikor nikivel jártam, hát, voltak szép együtt töltött pillanatok, de szavakat elég nehézkesen tudtam belőle kicsikarni. Állítólag az utóbbi időben meglódult a szája, és már én is hallom néha dumálni a kisasszonyt. Például most is van barátnőm, de valahogy még nem állt módomban (na jó, adjunk a jómodornak egyet: nem állt szándékomban) lefeküdni vele. És tudjátok, vicces, de megvagyok vele. Ki merem jelenteni. Persze zaza dolgok néha történnek, máshol jár a fejem, ott, ahol nem kéne. Mondjuk úgy a 76-os troli vonala környékén egy tövisekkel tűzdelt utcában, ahova nem mehetek, mely környéket messzire el kell kerülnöm. És én el fogom kerülni, amennyire csak lehet. Take it easy, meglesz. Pfujj... persze nem, de most ezt az érzetet kell magamban erősítenem, jobb nem lévén. Sajnos. Ott most egy darabig nincs keresni valóm. Pedig a 76-os trolit szeretem. Pont azért a modellért rajongok. Más nem szereti talán, mert hogy régi, és csak negatívumokat tud róla elmondani, mint például azt, hogy kicsi, vagy hogy olyan bután néz, vagy akármi. Nekem pont az tetszik benne. Hogy olyan hozzámvaló dolog az. Ott jól érzem magam. Ott nem jár más, aki ismerne engem, ott én magam lehetek. Értesz még? Ugye, hogy nem. Jó, én még igen.

állapot: elmondhatatlanul fáradt

zene: Nirvana - About a girl

idézet: "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!"

Rájöttem, hogy miért nem tetszik nekem Budapest. Mert kérem, én reggel elindulok a lepukkant külvárosi lakótelepről, fölszállok egy kivénhedt ikarus 260-asra, ami berepít Kőbánya-Kispestre. Kőbánya-Kispest úgy szar, ahogy van, büdös, rohad az egész. Orrfacsaró a kellemetlen buké, ami ott terjeng emberek! És mire mindezt túlélem, le is érkeztem a metróhoz, ami rövid mezei futás után, mint egy hímtag a szeretettbe bemegy az alagútba, hogy utána sokáig ki ne dugja onnét magát. És innentől kezdve, amit látok, az a feketeség, és a szocreál megállók. És amikor a Klinikáknál kijövök, akkor a megszokott tájat látom, a megszokott dugójával, a megszokott semmitmondó valójával. Még mindig tartom azt a felfogásom, hogy a Klinikák állomás az egyik, amit ok nélkül építettek. A környéken van pár klinika (oké, legyenek elérhetők), meg két vagy három gimi. De lássátok be, hogy én nap mint nap csak ennyit látok a városból. Bejjebb nem megyek szinte soha. Vagy ha megyek, akkor is rohanok. Szóval ki kéne végre valamit találnom, hogy ne kelljen metróval mennem a suliba, de azért szépet is lássak a városból. Mert ez édes kevés. Elismeritek? És azok után, hogy láttam a főváros szebb részét, azt, ahol ugyanolyan külvárosiak laknak, mint én, csak az ő felfogásukban az én külvárosom már falu. Messze mondjuk nem állnak az igazságtól, de ez már egy másik tál tészta. Tegnap találtam egy honlapot, ahol Budapest régi villamosai voltak. Furcsa volt látni a 29Y-os villamost, mint ahogy a Nagykőrösi út mellett zötyögő 54-es villamost is. Idilli lehetett, ahogy a nagy pusztában megy át egy BSzKRT cucc. www.hampage.hu/trams/sinek.html íme a link, lehet böngészni. Érdekes a régi üllői út villamosait nézegetni, meg képeket látni a metró előtti időkről (amik nem is olyan régen voltak), amikor az 50-es villamos nem csak a Határ útig ment a Béke térről, hanem be egészen a Nagyvárad térig. Na, mondjuk ha most csak a villamos lenne a Nagyvárad térig, akkor nagy eséllyel mennék azzal. Rájöttem, hogy a sulim borzalmas helyen van. Építkeznek mellettünk (inkább velünk szemben, a Thaly Kálmán utca felőli fronton), dzsuva van a környéken, merthogy esett ma is, és a teherautók felhordják az útra a mocskot. Azért szépül is egy keveset a környék, de annyit azért nem, mint az elvárható volna.  

állapot: pörgött, leesett

zene: Emil.RuleZ! - (Veled utazik) Zazie a metrón

idézet: "Milyen csönd van itt!"

Ma ugye nem volt tanításunk, ígyhát hátamra kaptam iskolatáskámat, és nekiindultam a városnak. Tehát a lakótelepről első megálló: Kőbánya-Kispest. A 85-ös az orrom előtt megy el, a Kada utcától írtam Esztinek, hogy késhet, én is késni fogok. Második megálló: Örs vezér tere. Ha Örs, akkor Árkád, akkor Sega, és nézelődés mindenfelé. Következő megálló: Moszkva tér. Cél a Mammut, ahol a könyvesboltban vették a bátorságot, és csilingelő "Boldog karácsonyt" szavakkal búcsúztak a vevőtől. Kijöttünk, és egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk fogaskerekűzni. Tehát, vissza a Széna térről a Moszkva térre, onnan jött a következő megálló: Városmajor, innen csodás utazás során eljutottunk a Széchenyihegyre. Menetközben csak ámultunk és bámultunk. Szavakba nem lehet önteni, hogy milyen csodálatos panoráma nyílik a járatról. És ahogy egyre följebb értünk, egyre több hófoltot láttunk, fönt  ahegyen meg masszív és vastag hóréteg, uccu hát, hógolyóztunk is egyet. És élveztük a csöndet és a friss levegőt. És a tisztaságot. És csak bámultuk a csodás tájat, és vártuk, hogy jöjjön a visszafogaskerekű. Jött is, visszafelé ismét elbámultuk a kilátást, és csorgattuk a nyálunkat, hogy aztakurvadejólenneittlakni! Leszálltunk a Szent János kórháznál, onnan épp elértük a 22-est, a Moszkva téren pedig az orrunk előtt csukódott be a 4-es villamos ajtaja, így jöttünk hatossal, amin hallottam Lilla hangját, sőt mi több, még láttam is őt. Csudajó! Leszálltam Oktogonnál, mentem Piafot nézni, aztán végül nem Piaf lett belőle, hanem Moulin Rouge. Jó film, a vége nem tetszik. És kevés a szexjelenet benne! Szóval, Bajza utca, földalatti, ha jól emlékszem Emil.RuleZ!-t hallgattam a földalattin, és egy hirtelen ötlettől vezérelve elszálltam az Oktogonon, elvillamosoztam a Nyugati pályaudvarhoz, onnan lemetróztam Kőbánya-Kispestre, és épp elértem a buszt, ami átkeveredve a gyömrői úti torlódást, hazarepített. Így ezzel véget ért a napom eddigi része.

Igazából nem akarok holnap iskolába menni. Reggel semmi hangulatom nincs még egy biosz órához, aztán meg igaz, hogy van egy lyukas órám, de a töri téémazáró nekem most így sok. 1526-1711-ig terjedő magyar történelem a téma. Szerintem egy normális tanár eből két dolgozatot irat - minimum. Lássuk csak, Bocskai-szabadságharc, Tizenötéves háború, török kiűzése, az ország három részre szakadása, habsburg-ellenes összesküvések, Rákóczi-szabadságharc. Kicsit tömény, nem? Szóval, holnap valamit beszélni kellene a tanárnővel, hogy inkább írjuk hétfőn, legyen a két órában a dolgozat, legyen több, tökmindegy, ugyanannyit kell tudni.

Ja, és van saját fotóm arról a troliról, amiért rajongok! Szép, fekete-fehér, pont olyan, amilyennek lennie kell!

állapot: feldobott

zene: Marilyn Manson - This is the new shit

idézet: "És mit csináljunk?"

Ahhoz képest, hogy minek indult ez a nap, kicsit átszabta néhány valaki.

Helyből a harmadik és a negyedik óra elmaradt, tekintve, hogy lett egy bombariadónk. Hogy honnan, kitől és miért, arra akadnak fogadók, de legyünk diplomatikusak: nem tudjuk, hogy ki lehetett. Azért bassza a csőröm, hogy miért kellett elkefélni a nyílt napunkat. Ennyit az oskola renoméjéről. Persze az egyszeri diák kihasználta a helyzetet, és vagy sörözni vagy vizipipázni ment el. Vagy Westendbe. Lényeg, hogy negyed 1-re vissza kellett térni intézményünk falai közé, folyt tovább a tanítás. Bioszon haladtunk tovább, magyaron szintúgy. Legalább Nagy Emília tanárnőtől kaptunk nyugtató szavakat. Komolyan, valakinek nagyon érdekében áll a sulej pesztrálása, csak tudnám, hogy miért. Ennyire piti módon akarják lejáratni a végre sikeresnek mondható súlénkat? Nemá!

Véget ért az iskolai nap, mentem a Szent-Györgyibe az érettségimet meghesszelni, hát kérem, 90%-os lett, 103 pontot értem el az elérhető 117-ből. Bogi velem tartott, így a nagy hevületben bevágtuk magunkat egy kávézóba, és jól leittam magam kávéval meg egy gyömbérrel. Szóval, boldog vagyok, de nagyon!

Holnap nem lesz tanításunk, ergo találkozom Esztivel, végre. Utána meg szedem a léceimet Pilisre, és reményeim szerint ottan is maradok. Még megbeszélem anyával, de szerintem belemegy, tekintve ma közölt eredményemet. kicsit sokba van nekem ez a rengeteg vonatozás, de megéri, nem? De!

állapot: egész jó

zene: Farin Urlaub - Zehn

idézet: "Magyarország területe nem lett kisebb Trianon után, csak tömörítve van GAVRILO_PRIN.ZIP néven."

Home, sweet home! Mindenhol jó, de a legjobb otthon! Szóval, most adtam a lojalitásnak egy pontot, és visszatértem ide. Csakhogy panaszkodhassak egy sort. Mert van miről.

A fakt megy (sajnos eljutottam oda, hogy csak a töri faktot tudom faktként kezelni), ma voltak a javítási opciók a tzvel kapcsolatban, de én kihagytam, és abszolváltam egy énekórát. Kellemesebb volt, az tuti. A dolgozatot meg nem hogy leszarom, de nem állt eleve szándékomban javítani. Sikerült, ahogy sikerült, majd a jövőben többet tanulok rá. Ha kell, vagy így is jó lesz. Talán.

Fizikából pénteken javítok, úgyhogy nagy eséllyel még a héten konzultálok Gabikával, hogy a társadalomismeret korrepért cserében segítsen a fizika felfogásában. Na jó, legyünk igazak, a megtanulásában. Csodálatos lesz a hét. Holnap szembesülök az érettségim írásbeli részén teljesítettekkel. Enyhén rettegés mutatkozik bennem, de az esélytelenek nyugalmával megyek a Szent-Györgyibe.

Tiszta igedbeteg lettem az elmúlt negyed órában. Nem tudom, miért, de kezdek félni Maszitól. Msnen kiszúrta, hogy van bajom, nem is kicsi. Au.

állapot: mozgott eleget

zene: RHCP - Snow

idézet: www.csuzli.blogter.hu

ennyi

állapot: fáradt

zene: Farin Urlaub (Racing Team) - Zehn; Die Toten Hossen - Hier kommt Alex (instrumental)

idézet: "A kurva életbe, hogy őket nem vidéken nevelték!"

Ma írtunk fizikából dolgozatot. Nehéz volt, nem tanultam rá, állon vágott a hír, meg ilyenek. Várom az eredményét.

Tanítás után bent rontottuk még a levegőt elég sokáig. Takarítottuk a DÖK irodáját, berendeztük azt, ettünk István megmaradt büfés kajáiból, meg ettünk szőlőt is, és sokat beszélgettünk. És jött nem egy ötlet Bálinttól, hogy mit is kéne csinálni itt. Furcsa volt a teljesen kihalt iskolában kimenni a sötét udvarra, és körbenézni. Villany csak a mosdókban és a töri tanáriban égett, meg a folyosókon. Mindenhonnan csak fekete ablakok, melyek fehér kerete világított szinte. Az egész elég kisérteties volt. Egyszer tényleg megnézném a sulit este, amikor teljesen sötét, és egy villany sem ég. A teljesen kihalt iskolában mindent megtehetsz, bárhol bármit - szinte! Ez sokakat nem hoz lázba, de azért nekem örömet tudna okozni. Meg egyszer tényleg bent aludnék a suliban, elvégre az milyen jó lenne már? DÖK-iroda egész jó kis placc, csak egy takaró kéne, mert ágya z van lent. Párnát még esetleg vinnék. Ja, meg egy masszőrt! Arra most nagy szükségem lenne.

Hétvége megint rohanás lesz, csodás. Alig várom!