Budapest Underground

állapot: mosolyog

zene: Franz Ferdinand - Do you want to

idézet: "Boldog névnapot!" (köszi Palcsó!)

Igen, kérem, 17 éves lettem. Mi változott 2006. december 2. óta? Kérem szépen, olyan emberek, mint Hangya, Mike eltávolodtak tőlem, én pedig kölcsönösen tőlük. Volt egy zűrösebb időszakom, de ezt majd az év végi értékeléskor. Sokszor és sokat dohányoztam, átrendeződött a körülöttem lévő emberek jelenléte. Érettebbnek talán érettebb vagyok, mint egy évvel ezelőtt. A tanulás más. És az élet mibenlétéről alkotott véleményem is változott. Mostmár indulhat a visszaszámlálás, hogy mennyim van még gyermeki létemből. Még egy olimpiát meg fogok élni gyermekként. 16 évesen elvesztettem azt a bizonyos szüzességet, ha ez számít (szerintem nem számí), közelebb kerültem Istenhez és megerősödött bennem a hitem - végre! Tömören így ennyi.

állapot: torokfájós jókedv

zene: Zagar - Wings of love; Rock n' Roll goes to the girls

idézet: "Én ______________, a Leövey Klára  Gimnázium legfrissebb teljes jogú diákja  fogadom, hogy a  büfében mindig a sor végére állok, korlátozott számban rendelkezésre álló  hot-dogot nem veszek, a folyosón előre köszönve félreállok, ha nálam idősebbel találkozom.  Ablakot, padot, szekrényt nem török, társaim semelyik testrészét nem ütöm. A cigarettát névből és látásból sem ismerem. A szervezőknek három méterről, a többieknek egyel kevesebbről hangosan köszönök. Szünetekben nem zajongok, nem rohanok be Gerséné tanárnő után az órára. Az órákról nem lógok, semmilyen indokkal sem, tanáraimat tisztelem, kortól függetlenül. Semelyik szervezőt nem kérdezem becenevének eredetéről, tudva, hogy unják elmondani. Nem felejtem el a tiszta játékot és a későbbiekben is alkalmazkodom a szabályokhoz. Észben tartom a vezetők születésnapjait, és méltóképpen köszöntöm őket. Reggelente a hívózenére ébredek, hogy ne felejtsem el a pusztamaróti három napot. Hiányolni fogom a gólyaállást, és a levélgyűjtést. Az ajtóban előre engedem felsőbb éves társaimat, és nem szemtelenkedek velük. Iskolai versenyeken gyakran indulok, hadd legyen rám büszke iskolám, tanárom, szülőm. Utolsó szavaim gólyaként a következők: ÉN _____________ ESKÜSZÖM, HOGY GÓLYA TOVÁBB NEM LESZEK!"

Igen, ez volt a teljes gólyaeskü, amit az idei kilencedikeseknek és hetedikeseknek utánam kellet mondani. A gólyabált, pedig nem minősíteném. Sem a végeredményt, sem a szervezettséget.

Most pediglen megyek, vásárolok valami reggelit a Sparban, aztán megvárom drága mamámékat, akik hoznak ebédet, meg ajándékot, mert kérem szépen, holnap leszek 17 éves. Und, utána ma még táncpróba is lesz. Precízen háromtól, bent a súléban. Olyan rég voltam ott.

állapot: egész jó

zene: ömlesztve minden

idézet: "A bankjegy hamaisítást a törvény jutalmazza!"

Köszönet az idézetért Shaunnak, a jogdíjat majd küldöm a jogsija mellé! ahhoz meg gratulálok.

Khm, rég írtam, talán, akinek hiányoztam, az úgyis megtalált, akinek meg nem, az tehet egy szép nagy szívességet.

Holnap gólyabál, félek az egésztől, hogy egyáltalán hogy fog elsülni. Idillikus, hogy ma derült ki egy csomó hiányosság, amit lehetőleg holnapra orvosolni kell. Nincs főszervezőnk, mert eurotripen van, egy csoportvezető és a főszervező helyettese meg beteg. Nagyon jó, nem igaz? De a gólyaeskü kész, az a lényeg!

Tévedtem a multkor. Az írásbelim csak 88%-os lett, de a szóbelim 100%, így az összesített érettségim 90%, ami jeles, de a fontos az a 90 pont, mert nekem erre jön még 35 pont a nyelvvizsgám miatt. Olléóóóó!

állapot: olyan

zene: Zagar - Rock n' Roll goes to the girls

idézet: "Szolnokon születtem, Szófiát szerettem"

1. ütem: Voltam szóbelizni, tudom, hogy megvan az érettségim, ez biztos. Maga a vizsga borzalmas volt, esküszöm, nagyon szar dolog az ilyen típusu vizsga, előtted ül bruttó öt ember, kettő közülük szarik a fejedre, ők az ÁFA, a nettó három meg pesztrál téged, vagy a kérdésekkel, vagy csak a tekintetével. És a vizsgabiztos kiejtése is furcsán hat ébredező iedentitásodra.

2. ütem: Hazarohantam, átöltöztem, hogy visszaérjek a versenyre. Még belefért a szemét levitele, aztán gyors 254-es, és már a suli flaszterén tapostam a faleveleket és az eldobált csikkeket. Találkoztam pár emberkével, kiderült, hogy a DÖK-ös beszélgetés miatt lent voltak sokan, a megjelent embereknél minimum hatszor többen. Értsd, egy ember jött le a beszélgetésre, aki nem leöveys, a maradék hat-hét meg külügyis volt. Enyhén szólva fölkefélték az agyamat!

3. ütem: Így írunk mi! Hangosan, nevetgélve. Mandival sikeresen helyeztük magunkat egymás mellé, így legalább volt aki szórakoztasson amíg írok. Az írásom egyelőre nem publikus. Ha kell valakinek, akkor szól, és via msn átküldöm. Megegyeztünk? Annyit előrebocsátok, hogy Szolnokról írtam!

4. ütem: Holnap megyek Városmajorba, ismerkedni a helyi közélettel,meg a diákok önkormányzatával. Hogy kivel és mi módon, az még vad szervezés alatt áll, de majd holnap kiderül. Ha minden kötél elszakadna, akkor egyedül megyek, és egyedül érzem magam jól.

Nah, akkor nagyot és cuppanóst!

Én kérek elnézést. Semmi durva nincs benne. Tudom. Van egy bölcs mondás, miszerint, ha hallgattál volna, bölcsebb maradsz. Előbbit ajánlom mindenki figyelmébe. Néha, de tényleg csak néha obb, ha elhallgatsz egy információt. Lehet, hogy olyan sebet szakítasz föl valai lelkén, ami épp készült volna beforrni. Ami egy fjó seb, ami vérzett még pár perce. Ami így sosem fog begyógyulni.

Törni, zúzni tudnék! Pusztítani! Mindent elpusztítani, amit eddig alkottam! amit eddig más alkotott! Megölni valakit! Forr bennem a vágy, hogy gyilkoljak! Hogy öljek - embert! Hogy elpusztítsam mindazokat, akik fájdalmat okoznak nekem! Akik valah fájdalmat okoztak nekem! Vagy olcsóbb megoldás, ha olyant pusztítok el, akinek fájdalmat okoztak! Akinek csak fáj egy olyan seb, amit magának okozott. Igen, magamnak okoztam ezt a sebet. És igen, fáj, hogy feltépte róla a ragtapaszt. És ez már nem móka, ez már nem kacagás. Ezért jobb elmenni innen a vérbe, elfelejteni mindent és mindenkit! Minden barátot, aki talán nem is annyira barátok, mint az látszik! Akikre azt hittem, hogy számíthatok. Zokogok. Vérzek, vágok, faragok. Minden. Ki fordított így ellenem téged? Mit ártottam én neked? Vagy direkt csinálod, hogy fájdalmat okozz nekem? Direkt kell fölkefélni az agyam? Miért csinálod? Hallgattad volna el ezt, és maradtunk volna békében.

állapot: boldogságába belefáradt

zene: Zagar - Wings of Love

idézet: "A nagy világ az enyém, a szívem övé."

Asszem ez már hazaszeretet. Amit Szolnokért érzek. Eszémnyítem azt a várost, és nagy eséllyel csak a képzeletem, a fantáziám mutatja olyannak, amilyennek látom. Valójában tudom, hogy egy lerobbant város, ahol évekkel ezelőttig megrekedt az élet. Tudom, ott nincs nagy jövő, de én akkor is szeretem. Mondjuk lehet, hogy jobban tudnám élvezni, ha ott laknék, még ha kint az Isten háta mögötti Szandaszőlősön, mamáéknál, mert ott is, ha fölöltözök, mehetek dolgomra, kódorogni, buszra föl, be a városba, ténfergés, onnan vissza. Nagy távolságok nem lennének, és a fáradtság, mint olyan is megszűnne létezni. Lehet, hogy csak a romantika vonz oda. De az eléggé. Most újítják föl a belvárost, és kiváncsian várom, hogy milyen lesz a végtermék. Közelebb lennék sok dologhoz, és messzebb mindentől. Mindentől, ami zajos. De higgyétek el, hogy megélnék odalent, mint hal a H2O-ban. Most is Tibicsokit zabálok, és nem nehéz kitalálni, hogy honnan van. Naná, hogy Szolnokról. Hiányzik a Marcipán, hiányzik a Tisza, a Zagyva, mama, tata, a Jawa, a Tiszaliget, a vasútállomás - minden! Asszem ez már beteges. Amit Szolnokért érzek.

Holnap érettségizek - szóban, angolból. Nagyon várom, hogy túl legyek rajta. Utána meg Így írtok ti verseny, azon viszont nem akarok túl lenni. Viszont lehet, hogy találok egy olyan témát, amiről aztán sokat tudok írni vagy jót. Optimáls esetben mindkettőt! Bebaszna, ha Szolnokról tudnék írni! Furcsa lenne, de örülnék neki.

Igazából, ha valakit a mai nap érdekelne, akkor össze tudom foglalni pár szóban: volt itt csalódás, volt itt öröm, hideg, bánat, mosoly, nevetés, vicc és könny. Mindenki vegye el a neki szimpatikusat! Hangya holnapután lesz 17. Majd köszöntöm.

Kis nosztalgia: Tankcsapda - 14. Hát, én ezt nem mondhatom el magamról. És nem is akarom elmondani magamról. Na jó, egy kivétel lenne, de még őtet sem! Nem, Bettivel nem feküdnék le. Mindenki tudja, hogy miért (kiért) nem!

állapot: depresszió

zene: Zagar - Cannot walk fly instead (album)

idézet: "Boldog szülinapot!"

Nah, ez a mondat kevés lényeges ember szájából fog elhangzani. Tekintve, hogy apáék itthon sem lesznek, anyu csak vasárnap délre ér nagyjából haza, a szombatnak pedig lőttek. Jó lesz, nem?

Hogy legyen valami pozitív is: Megvan az új Zagar cédé. És most ez vidít, mert nagyon kellemes zenét játszanak, szeretem, de nagyon! Sajnálom egy picit, hogy pénteken nem lehettem ott a lemez bemutatóján, de lesz még Zagar-koncert a jövőben, és azon igyekszem kultúráltan megjelenni. Mondjuk nekem ez nem annyira koncert zene, inkább háttérbe kellemes, amire ha valaki akar, akkor tud mozogni, de beszélgetni is lehet alatta.

Tegnap lerezndeztük néhány emberke karácsonyi ajándékát, úgyhogy mostmár csak kevesek ajándékán kell töprengjek.

állapot: fáradt

zene: Gogol Bordello - Zina, Marina

idézet: "Tudod, most mi kéne? Egy pizza és egy sör!"

Igen kérem, tegnap nem volt frissülés - okkal. Próbáltuk elsüllyeszteni az A38-at, sok más emberrel együtt. DJ Scratchy-nek köszönhetően kellemes cigányzenére, illetve orosz, ukrán görög, román és magyar ritmusokra hangolódhattunk Zsolttal a színpad tövében, ahol egy elvetemültebb angol fickóval spanolgattunk. Egyszer csak a dídzsé mikrofont ragadt, felkonferálta az előzenekart: La Phaze! Eleinte udvarias fejrázás, aztán kevésbbé udvarias pogo, menekülés nélkül, röpödött mindennki mindenfelé, valljuk be őszintén, a dnb-s alapokra épített punk-féle muzik bejött a társaságnak. Aztán amíg elpakolták a hangszereket, még hallgathattuk a lemezlovas mahinálását, és végül eljövé a Gogol Bordello! Eugene Hütz, ha lehet ilyent mondani, még sajátságosabban nézett ki, és iszonyat energia jött belőle, amit talán a bor is adott neki, amivel a kezében jelent meg a sztédzsen. A második számra, a Not a crimre, ha jól emlékszem előkerültek a dobos-ribanc-gruppiek, akik mindhárom szerepet szakszerűen alakították. Ha kellett, akkor szépen vokáloztak, vagy énekeltek, ha a szükség úgy kívánta, akkor doboltak, ha kellett, akkor kacér pillantásokkal ingerelték a közönség férfitagjait, amit spékelt a mozgásuk is. És érdekes volt, mert az első sorból kijutni a hajó bejáratához macerásabb volt, mint visszajutni. Egy részeg baromtól eltekintve az egész koncert kurva jó volt, a zenészekből áradt a lelkesedés. A színesbőrű basszeros frenetikusan penget, nagyon laza, és még színesebbé tette az amúgy is szedett-vetett bandát. Le a kalappal előttük. A részletes tracklistet meg majd Zsolttól. Amire emlékszem: Not a crime, Tribal connection, Start wearing purple, American wedding, etc... (Azért rendes BKV-st tapasztaltam tegnap az 53-ason!)

állapot: szar

zene: csönd

idézet: "Kalandor vagyok és szélhámos és csak azért nem tudod, mert téged is átvertelek!"

A tegnapi nap érdekes volt. Összehoztam egy land workös marhulást az iskola udvarán, segített ebben Levi, Shaun, Bence és Árpi (végsőroron ő is). Aztán, hogy tovább kortárskodjunk, elmentünk Milántanárúrral a Ludwig Múzeumba, megnéztük az ingyenes kortárs kiállítást, és hát - teljesen őszintén, nekem kifejezetten tetszett. Lehet, hogy elfogultságból, de rajongok a kortárs dolgokért, elvégre magam is azzá válok, és hiszem, hogy vannak velem együtt gondolkodók, akik előreviszik a mai művészetekt, akikért érdemes alkotásokat bemutatni. Gondolom annak idején Leonardo da Vinci sem arathatott osztatlan sikert egy-egy ötletével, mégis ma elég híres. Ha nem engedjük kibontakozni a tehetségeket, akkor nem lesz művészetünk, akkor lőttek a fejlődésnek, nyammoghatunk az elavult Petőfi-verseken, melyek abban a korban biztos nagyon aktuálisak voltak, de ma azért - hála Istennek - más időket élünk.

Ma meg úgy abszolút elkerültem az iskolánkat. Eleinte kacérkodtam azzal a perverz ideával, hogy majd jól bemegyek bioszra, de reggel győzeelmet aratott felettem az ágy kényelme, így visszaaludtam inkább. Anyának félálomban elmagyaráztam, hogy akkor most mi is van, majd valamikor hajnalok hajnalán (fél nyolc) fölébredtem, rendbeszedtem magam, és elmentem egy konferenciára, a "fejlőDÖK" nevű agyzsugorító cuccra. A 9:30-ra megbeszélt randevút Ádám úgy ahogy, Solya még úgy sem tartotta, de később Murphy bebizonyította, hogy fölösleges volt rohanni, a Vármegyeházán voltak szívesek várakoztatni minket úgy fél órán keresztül, és csak utána foglalhattuk el viszonylag kényelmes ülőhelyeinket. Az első megnyitó még tetszett, a második alatt amőbáztunk Ádámmal, mert emberünk végtelenül unalmasan beszélt, és mások sem nagyon tanúsítottak érdeklődést iránta. Aztán felszólalt Földi László, az FSZH-MOISZ igazgatója, az ő előadását élveztük, őt követte Inez, aki nem szereti, ha Ineznek szólítják, de ezt legalább könnyű megjegyezni. Ő részletesen bemutatta a konferencia történetét, és 11:35-től megismerhettük az erzsébetvárosi DÖK munkáját. Eszményi diákújságot nyomtak a kezünkbe, és rengeteg tippet adtak a jövőre nézve. És eljövé a nap fénypontja : Kecskés István előadása a diákmédiáról. Innen sikerült talán a legtöbbet összeszednem, sok info, amit ezek után már a Leövey falai között is meg szeretnénk valósítani. Az egészet lezárták a szekcióülések, ahol osztódtunk, és ismerkedtünk. Mindezen programokat megszakította egy kávé- és egy ebédszünet. Pompás időtöltés volt. Amennyire nem volt kedvem elmenni reggel, annyira nem akartam hazajönni onnan délután.

Aztán hazajöttem, letusoltam, átmentem Maszihoz. És a nap mélypontjaként megbántottam Hugót. És most emésztem magam, és rosszul érzem magam. Megijesztett Hugó reakciója. Ilyennek még nem láttam, és féltem. Akkor és ott féltem. És nem tudom, hogy ilyenkor mit kell mondjak. Bocsánatot kérjek? Megteszem: BOCSÁNAT!

Holnap ismét suli, de azért nem mindjárt a közepe, csak amúgy lájtosan, csak kilenctől, és elég sokáig. Suli után megyek Zsolthoz, onnan A38-ra (Gogol Bordello-koncert), onnan meg vissza Zsoltékhoz, onnan meg majd másnap valamikor haza. Csodás napom lesz holnap, előre érzem. Ollé!

A nap végén volt még egy kiakasztó dolog. Már olvastam nem egy helyen, hogy a környékbeli embereknek is szemet szúrt, hogy a 35-ös és a 135-ös buszok függetlenítették magukat a menetrendtől, és a söfőrök nótás jókedvüktől függően indulnak el a végállomásról. Este 20:05-kor kellett volna induljon a busz Pesztszentimre Központból, ehelyett a sofőr kegyeskedett 20:10-kor elindulni. Mivel a busz másik végállomása Ferihegy, ahol köztudottan vasútűllomás is van, elég zavaró, ha valaki egy ilyen öt perces késés miat kési le a vonatát. Meg alapból bosszantó, hogy az egész menetidő a BKV szerint 14 perc (szerintem busz még nem tartotta nagyon a menetidejét, bár ma reggel a 254-es elég pontos volt), és a sofőr baszik kijönni a melegdőjéből, hogy azt a 14 percet rendesen levezesse. A másik meg, hogy a menettáblákkal valahogy nem megy manapság. A 35-ösön egy tábla volt, az is a busz homlokán, hogy az egyszeri utazó még véletlenül se tudjon tájékozódni róla. A gyors 254-esen pedig külön esemény, ha a buszon van egy menettábla is, pedig azon négynek kell lenni. És este még állt bent központnál egy busz, amin kapásból két tábla is volt - elől, egyiken egy 35-ös (lent), a másikon egy 135-ös (a helyén). Mi történt a BKV-val? a 2950/3250 forintos bérletemért örüljek neki, hogy jár nálunk busz? A XXI. században örülnöm kell, ha a busz jön menetrend szerint, amikor nálunk nincs dugó, és boruljak térdre, ha a megállóban tudom, hogy melyik buszra is szállok föl?

Ennyit szerintem még nem változott ilyen rövid idő alatt a hangulatom. Az eszményi boldogságból lett egy lelassult, fáradt és nyűgös valami. Ezen összetevők optimális kombinációja szüli a hisztizés effektusát. Magyarul most élvezem a teámat, de ha anyu bejönne a szobámba egy "Mars az ágyba!" csatakiáltással, nagy eséllyel felvenném a boxkesztyűt, és csak utána mennék el aludni, dühösen, dúlva és fúlva. Máskor érdeklődést mutatok a magyar iránt - most nem. Tompul az agyam, míg végül majd csak az álom negédes dallamára fog lágyan ringani. Forró könnyeimet reszketve választom el csapzott hajszálaimtól, és kiszáradt ajkakkal gondolok az elmúltra. Mindezt az ágyban, párnák között, ahol oly édes a halál, mint a múzsa csókja, mely a kilencedik szimfóniát leheli fejed búbjára. Ehhez a hangulathoz más sem hiányzik, csak egy depressziós, magányba forduló költő, név szerint Vajda János. Tekintve, hogy ma nem volt egyáltalán jó a csoportmunkánk, holnap tuti, hogy mi fogunk felelni, de legalábbis én. Milyen csodás! Arra a csókra, múzsámtól pedig még várok. Amikor akar jönni, akkor jön, de az biztos, hogyha csókol, akkor annak eredménye lesz. Nem változik más, mint az én irodalmam.