mód: fáradt, elégedett
zene: Honeyball: Lusta vasárnap
idézet:
"-Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van ez ember.
-Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó."
A kis herceg. soha nem került a kezeim közé, most pedig elolvastam tegnap este, meg ma festés után alatt. Festés... Kifestettem az egész szobámat. Vasárnap. És FEHÉRRE! Két ekkora szenvedést nem bír el az én kicsi szivem. Szóval ledobtam magam az ágyra, és jól befejeztem a könyvet. Mármint a kis herceget. Nem tudtam megérteni, hogy az emberek mit szeretnek ezen. Aztán ugye volt Zsófi. Msnen a szem. üzenete egy idézet volt, amiről volt egy bitang erős sejtésem, hogy az idézett műből van. És persze naná, hogy megtaláltam azt a részt. És persze naná, hogy a gyomrom görcsbe rándult. Mert ma láttam Botit a tévében. És eszembe jutott az utolsó este, amikor szemernyit sem aludtunk. És ezek... ááááááá... Hagyjuk. A rengeteg sok emlék. Nem tesz jót az emésztésnek. Amióta elolvastam azt a részt, görcsben áll a gyomrom. És nem tudom, miért. nem szerelem. Az nem létezik. Az ki van zárva. Nem történhet meg. Mert ha én érzem, akkor irántam is kell érződnie. És mivel nem érződik, ezért én sem érezhetem. Ez persze nem mentség, én is nagyon jól tudom, de kamu magyarázatnak ideális. Szóval szerelem. Érzem itt van a szerelem. Már megint izzad a tenyerem... Csak hogy klasszikust idézzek. Nem hittem volna, hogy egy ekkora kis mitugrász könyv ekkora sírhatnékot vált ki belőlem. Mert igenis sírhatnékom van. Üvöltenék, hogy Pozsonyig lehessen hallani: SZERETLEK!!! De persze csend és újra csend.Választ maximum a szomszédoktól kapnék, hogy KUSS!, és persze amilyen hülye vagyok, magamra is venném. És emgint magamat állítanám be ostobának. De akkor is... Hallja meg mindenki: ZSÓÓÓÓÓFIIIII!!!!! Üvöltöm, de nem hallja. Ugrálok, de nem látja. Kicsit mint a Picasso kalandjaiban, amikor Picasso meglátja ifjúkori szerelmét... Kiált utána, de az nem látja szerencsétlent. Persze, hazajöttem, azt hittem, hogy majd elmúlik. Ő is azt hitte. Ő jól hitte, neki elmúlt valószínüleg. Én lovag, azt hazudtam neki, hogy nem bántott meg, nem esett rosszul, hogy elhajtott a fenébe. Persze. Hazudtam neki, nem is kicsit. Milyen szarul esett? Nagyon. De fognak még dolgok szarul esni, fog még csalódás érni, és én akkor is a szemükbe fogok hazudni, hogy nem érdekel, nem bántott meg, nem esett rosszul, nem kínoz semmivel. Csak őket ne lássam levertnek, mint ötvenahtban a vörös csillagot.
Persze, takarodj! Nem fontos. Menj! Tűnj a szemem elől! Ne is lássalak. Én már el is mentem innen. Miben maradjunk? Barátok? Jó. DEHOGY JÓ!!! Nem jó! Egyáltalán nem jó. Azta akarom, azt mond: Társak. Legyünk egy pár (Két pár nehezen lennénk), éljünk "együtt" (persze és az a pár kilométer távolság?), legyünk társak (Persze, négy év?), legyünk boldogok (Persze, határontúli és határon inneni magyarként)... Igen... ezek, amik zárójelben vannak, kurvára nem akadályok! Ezek nem számítanak. Ezek csak a földieknek szarok. Nem hiszem, hogy egy olyan embernek, akinek a Kis herceg görcsbe ugrasztja a gyomrát, annak ezek akadályt jelentenének. Úgy látszik, neki nem ugrott görcsbe a gyomra. Se a Kis hercegtől, se tőlem. Nekem viszont görcs volt az egész testemben, béklyó a szívemen, amikor a Caramel koncert alatt elmentünk beszélgetni, a koncert előtt, amíg vártam rá, hogy visszajöjjön a láthatatlan színházból. És igen, mások is ezzel cseszegettek: Menj, beszélj vele. Nekem pedig fátyolosodik a szemem, mert hülye voltam. a gyomrom mozog, és nem bírom ki... értitek? NEM BÍROM KI!!! Most azonnal el akarok menni vele valami istenhátamögötti helyre (mondjuk vissza Sárospatakra), kifeküdni este a földre, hozzábújni, átölelni, és nézni a csillagokat, és elaludni vele, és megmelegíteni a lábát, ha fázik, és megendegni, hogy letörje asörösdobozom nyitófülét, hogy Ő tudjon inni belőle, hagyni, hogy ő gyújtsa meg gyufával, mert neki elsőre sikerül, és a szmén látom, hogy szeretetből cselekszik. És ő most ott én meg itt... És én csak ülök a frissen kifestett szobámban, és csak az jár a fejemben, hogy ezek ketten... Meg hogy mi lett volna, ha... És ennyi... Kamera állj!
Thanks for your atention.
mód: zaklatott
zene: u.a.
idézet: "... benne mindig elrejtve élni, gondok nélkül, az az igazi boldogság."
Szólásszabadság