állapot: boldogságába belefáradt
zene: Zagar - Wings of Love
idézet: "A nagy világ az enyém, a szívem övé."
Asszem ez már hazaszeretet. Amit Szolnokért érzek. Eszémnyítem azt a várost, és nagy eséllyel csak a képzeletem, a fantáziám mutatja olyannak, amilyennek látom. Valójában tudom, hogy egy lerobbant város, ahol évekkel ezelőttig megrekedt az élet. Tudom, ott nincs nagy jövő, de én akkor is szeretem. Mondjuk lehet, hogy jobban tudnám élvezni, ha ott laknék, még ha kint az Isten háta mögötti Szandaszőlősön, mamáéknál, mert ott is, ha fölöltözök, mehetek dolgomra, kódorogni, buszra föl, be a városba, ténfergés, onnan vissza. Nagy távolságok nem lennének, és a fáradtság, mint olyan is megszűnne létezni. Lehet, hogy csak a romantika vonz oda. De az eléggé. Most újítják föl a belvárost, és kiváncsian várom, hogy milyen lesz a végtermék. Közelebb lennék sok dologhoz, és messzebb mindentől. Mindentől, ami zajos. De higgyétek el, hogy megélnék odalent, mint hal a H2O-ban. Most is Tibicsokit zabálok, és nem nehéz kitalálni, hogy honnan van. Naná, hogy Szolnokról. Hiányzik a Marcipán, hiányzik a Tisza, a Zagyva, mama, tata, a Jawa, a Tiszaliget, a vasútállomás - minden! Asszem ez már beteges. Amit Szolnokért érzek.
Holnap érettségizek - szóban, angolból. Nagyon várom, hogy túl legyek rajta. Utána meg Így írtok ti verseny, azon viszont nem akarok túl lenni. Viszont lehet, hogy találok egy olyan témát, amiről aztán sokat tudok írni vagy jót. Optimáls esetben mindkettőt! Bebaszna, ha Szolnokról tudnék írni! Furcsa lenne, de örülnék neki.
Igazából, ha valakit a mai nap érdekelne, akkor össze tudom foglalni pár szóban: volt itt csalódás, volt itt öröm, hideg, bánat, mosoly, nevetés, vicc és könny. Mindenki vegye el a neki szimpatikusat! Hangya holnapután lesz 17. Majd köszöntöm.
Kis nosztalgia: Tankcsapda - 14. Hát, én ezt nem mondhatom el magamról. És nem is akarom elmondani magamról. Na jó, egy kivétel lenne, de még őtet sem! Nem, Bettivel nem feküdnék le. Mindenki tudja, hogy miért (kiért) nem!
Szólásszabadság