állapot: csalódott
zene: The Hives: Walk Idiot, Walk... Amugy meg Slipknot és EuropaKiadó...
idézet: Akivel jó lenne egyszer...
Hm... Hol is kezdjem? Mindenki fél... hátradőlni csak Istennek ér. Nagyjából. Egy farok, ami a meleg, puha helyére ér... Ugye? Ugye.
Aztán meg mi is van most? Ja igen, holnap töri fakt. Ez jelzi, hogy igenis véget ért a boldogság, a felhőtlen élet. Innentől végérvényesen elkezdődik egy folyamat, aminek majd csak az érettségi szab gátat. Vagy még az sem. Mostmár vége a lázas ifjuságnak. Még szívunk belőle két slukkot Mercivel, aztán hasítunk tovább a felhők felett. Rájuk ülünk, lelógatjuk a lábunkat, gonoszt birizgálunk, és utána konstatáljuk, hogy ez így nem jó. Szívjuk még a lázas ifjuságot, igazad van Merci! Szívjuk! De ha már szívni kell, én döntsek, merre fújom.
Aztan meg... Hát, mostmár megnéztem töri órán, hogy hol is tartunk. Újkor környéke. Nem is olyan régen még az Árpád-ház kialakulását nézegettük, nem pedig holmi abszolút monarchiát. Nemrég az emberek még vadásztak, halásztak, most meg már vállalkoznak, manufaktúrákat hoznak létre... Rohan az idő. Már a XIX. századra utalgatunk előre. Basszus, az már majdnem a huszadik... Ennyire elment volna fölöttem az a pár év? Minden ember csak 11-ikben veszi észre, hogy ejnyedemegnőtt? Belegondoltam abba, hogy konkretan mi vagyunk itt a kovetkezo generáció, azazhogy már csak egy osztály van itt régebb óta, mint mi. Jövőre mi leszunk az abszolút rangidősök... És én még akarok gimnazista lenni egy kevéskét. Persze, az egyetemnek is megvan a maga varázsa... De a gimi az valahogy más... Ugye más? Irigylem az ifiseim... Ők még csak most kezdik a gimit, nekik még most kezdodik csak a boldogság... Az Élet!
Szólásszabadság