állapot: papíron boldog

zene: Deep Purple - Anya; Kispál és a Borz - Csillag vagy fecske, Előre, Illéri; Tiszai pu.

idézet: "Szól az Úr hangja: Kuss!"

Momentán az mp3-lejátszómat bütykölöm. Vagyis pontosítok: a zenei mappákat rendezem át négy nagy csoportba.

Most kezdek oda fajulni, hogy kiállnék a Holt-Tisza partjára, a Kilián mögötti részeken, és beleordítanék a messziségbe. De lehet, hogy szimplán megtenné a Szandai rétnél húzódó gát.

Reggel sikeresen elaludtam. Illetve nem nagyon, sőt, még be is értem időben KöKire, hogy találkozzak Ádámékkal. Mondjuk hiányzott a piciny lelkemnek Anti, Vilma (értsd: Zsófi) meg még tudja a bánat, hogy ki. De ma reggel valahogy mindenki rohant. Mindenki fáradt volt és rohant. Ennek egyenesági következménye volt, hogy piszok korán beértünk a suliba. Furcsa mód - túl korán. Igazából a tavalyi év októbere óta hozzászoktam, hogy reggel olyan 7:55-re érek be a suliba. És ez így csodálatos. Ehhez szoktam hozzá. Valahogy már el sem tudnám teljesen képzelni, hogy egyedül menjek be suliba. Bőven elég nekem, hogy péntekenként reggel egyedül megyek be. Jó, oké, akkor Népliget felé, meg még nem tudom merre, de akkor mondjuk úgy, hogy nincs eldő órám.

Vajon Szolnokon meg tudnám eztet csinálni? Vagyis lennének-e olyan spanjaim, akikkel reggelente tudnék találkozni. Egyáltalán megérné-e? Van-e Szolnokon olyan hely, ahol érdemes lenne találkozni, és az nem a suli előtt. Persze, akadna, csak szerintem az kitérő lenne. De megoldanánk. Elvégre Szolnokon vannak azok a kis utcácskák, mint pl a Mária utca, ami nemcsak csöndes, de még szép is. Olyan ligetes. Szóval, olyan, ahol az ember szívesen lakik.

Holnap leadom a tablot. Nem lett valami profi, de szerintem a célnak maximálisan megfelel.

Eddig ment a Deep Purple-től a Child in Time. Tuti, hogy a koncerten nem fogják lejátszani. Ian Gillan rég nem bírja elénekelni, de remélem egyszer még meg tudom hallgatni élőben. Annyira de jó lenne!

Most épp Kispál és a Borz örömködik (?) a hangszóróban. Ez a Csillag vagy fecske. Erről valamiért Hajni jut eszembe, merthogy ők énekelték. Mondjuk nekem alapból megtetszett ez a szám, de azonnal.

Lassan befejezem a mai napi alkotást, és megbarátkozom egy zuhanyzás gondolatával, merthogy nem ártana lassan. Hajat is kéne mossak, meg egy lightos manikűrt is le kéne zavarjak, mert mar nőnek a körmeim. Pfuj, milyen férfias gondjaim vannak.

Amorf Ördögök és Lipi Brown - Dunántúli sláger. Egy számomra kedves szerelmes szám. De nem a csöpögős fajta. Ehhez társul egy képzet: szövetkabátos leányzó, akár lehet bakancsban is, trapéz kordnadrágban, vastag kötött sállal, sapkában andalog egy folyó partján (ki találja ki, hogy melyik folyó partján?), kesztyűs kezét a kabátja zsebébe dugja, táskája finoman bökdösi a hátát. Álmodozóan tekint a túl partra, és a szóló alatt elábrándozik egy csókról, egy fiuról, egy szerelemről: "Fúj a szél, hajamra hull a hó, szerelemben élni volna jó". Milyen igaz.

Megint Kispál... Mondjuk most Illérit bíztatja.

Szombaton tanítás, utána IFIs pizzázás, utána pedig regel hazaesés, és utána irány Zalakaros. Mamáék már várnak. Igazából meg tudnám szokni, hogy legyen ott egy házunk. Tudom, hogy télen nincs ott akkora élet, de nekem azz a környék is kellemes. Végtelenül egyszerű közeg, és szép táj. Dombos, meg ilyen őszies. De most milyen legyen? Alig várom már a telet, hogy ismét lemehessek Szolnokra, az gyönyörű olyankor. És ha idén még nem is lesz tökéletes a belváros (kötve hiszem, hogy befejezik addigra), az sem baj, hiszen akkor úgy fogom majd föl, hogy a 18. születésnapomra szánja a város vezetése a megújult belvárost. Na jó, elég a csöpögésből.

Jogosan merül föl a kérdés, hogy miért nem költözök oda. Elismerem a kérdés értelmességét. De ez maradjon tabu, jó?