állapot: beteg
zene: még semmi
idézet: azokat olvasgattam egész nap
Végülis igazam lett, tényleg nem mentem ma suliba. De ELTÉ-re sem, mivel effektíve olyan szarul voltam, hogy reggel még az ágyból fölkelés gondolata is elborzasztott. De persze én vagyok annyira tapló, hogy reggel megébredjek a szokott időben, hogy aztán visszaaludjak, és majd csak nyolc körül keljek újra föl. De muszáj volt ébredni, mert az embernek mindig van dolga.
Első körben fölöltöztem és elmentem a SPAR-ba, hogy vegyek magamnak zsebkendőt, meg zacskós leveseket. Most pusztítottam el a harmadik adagot, és mostmár kellően finom is volt. Persze ha csütörtök, akkor Magyar narancs, aminek olvasgatását nagy eséllyel hagyom holnapra.
Második körben leültem és tanultam. Töri faktra a zöld gyakorlókönyvből megcsináltam az idevonatkozó feladatok mindegyikét, amiket a könyvbe lehetett megcsinálni, haladtam a jegyzeteléssel is, végül átnyergeltem Mikszáth elbeszéléseire, de a fejem dőlt jobbra aztán balra, mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa, képtelen vagyok koncentrálni bármire is. Lassan három óra. Furcsa dolog ilyenkor itthon lenni.
Nézegettem a tévét is bekapcsolt állapotában, de több alapvető létszükségleteimet biztosító csatorna (M1, MTV, Discovery Civ, Spektrum, HBO) helyén csak feketeséget vagy mákháborút láttam, így ez a terv is befuccsolt. Egyszer akarok huzamosabb ideig tévét nézni, és akkor sem működik. Tegyük hozzá, hogy a sporttévék közül is csak egy ment, azon is spanyol foci, ahhoz meg túl sok kedvem nem mutatkozott most. Szívesebben követtem volna figyelemmel a most zajló kézilabda versenyt!
Estig összeszedem minden gondolatomat a mikulásos hepajjal kapcsolatban, akkor újra jelentkezem! Pápá!
Szólásszabadság